Kedves Érdeklődő, azaz Te,
Keep moving meg balance....... persze, könnyű azt mondani.!!!! A BKV karbantartó mozgása nélkül, örülök ha nem kell megmozdulnom. Egyszerűen lassú víz, vagy inkább pocsolya körülöttem minden. Nincs változás, nincs élet, nincs lehetőség, nincs kedv. Ilyenkor nosztalgiázik az ember lánya. :D
......................... "A királyság üres, szürke, és a hercegek vagy puhányok vagy elhagyták a Seholországot. Volt egy visszatérő, elmenni nem akaró lovász fiú (mert hercegnek nem tudom mondani) aki folyton a Királylány után koslatott. A történet úgy kezdődött, hogy a királyság egyik eldugott városába járt királylányképzőbe a Királylány és lánytestvére. Királyi hintón kiszúrta magának ezt az ominózus kardot nyelt fiatalembert. Sokat nézegették egymást a hintón, és a Királylány sokat viccelődött a többi királylánykával, hogy ő lesz a férje, és a király . Magas, délceg, szőke és hideg kék szemű volt a kiszemelt. Egyik héten a Királylány nem tudta tovább türtőztetni magát, és megtudta a legény hangdobozának hívószámát. Izgatottan megkérte Hugát, hogy mintha Ő nem tudna semmit, hívja fel a Legényt és beszéljen meg vele egy "véletlen találkozót" a város főterén. Megcsörrent a másik oldalon a hangdoboz, a legény beleszólt, ekkor a szobában elcsendesedett mindenki és feszülten figyelt. A találkozót a kis Királylány lebeszélte, másnap nővérével és az udvar hölgyekkel a főtér felé sétált "véletlen", de közben olyan hevesen vert a szíve, hogy majdnem rosszul lett. A Királylány megpillantotta a Legényt, aki esetlen vigyorral várta, és végig nézte ahogy a Királylány előadta az értetlen műsorát, és meglepetten pislogott a Legényre. Maga volt a megtestesült ártatlanság az arca, és a gesztusai, közben pedig zakatolt a szíve. Akkor érezte igazán, hogy kell(ene) neki a Legény, de már akkor olyan hatalmas öntudattal és emancipált érzésekkel volt megáldva, hogy addig amíg a Legény nem lépett, ő sem tett semmit amivel leleplezheti titkát, és rajongását a Legény felé. Aztán történt egy vasárnap estén, amikor elcsattant az a bizonyos csók, ami történések lavináját indította el ...... a Királylány élvezte a haza és vissza utakat a hintóval, de elkezdett eltávolodni Hugától, az udvar hölgyektől és nem mert közeledni a Legény felé. Volt lánykérés, nagy szerelmi vallomás, könnyek és tinédzser csókok kavalkádja. Aztán jött egy kattanás, egy piros kis lámpa kigyulladt a Királylány fejében (nem, nincs komoly baja), és a legközelebbi alkalommal mikor a legénnyel találkozót beszélt meg, kidobta. Szörnyen , kegyetlen módon, érzéstelenül közölte, hogy nem kell neki a legény tovább. Eldobta mint egy papírzsepit, aztán még néha epekedett a legény után. - nehezen kezdődött ez a történet, és még nehezebb volt a lezárása. Kb. 6 évébe telt a Királylánynak mire letudta zárni ezt a se veled - se nélküled kapcsolatot."
Talán itt veszett el a balance. Talán itt nem kellett volna lefutnia, eltekernie, "elmozognia" (<- ilyen magyar szó létezik vajon? ) a Királylánynak. Innentől kezdve erőltette magára a mártír szerepet, amit nem tud, vagy vajon nem akar levetkőzni?! Mártírkodik a munkában, a magánéletben, és nincs balance, csak önsajnálat. :(
Vannak jobb és rosszabb napok. Lesznek még vicces storyk, nagy nevetések és hatalmas poénok a jövőben. Csak most, most egy kicsit nehéz........
De nem lógatom a fejem, mert még leesik a tiarám .!? :)
xoxo Királylány
