Kedves Érdeklődő, azaz Te,
Talán ez a kép fémjelzi leghűebben azt az életfilozófiát amit vallok.
Mert minek az ember lányának egy helyes, megértő, figyelmes, szerető pasi, ha van egy szuper szexi, dögös, és hitetetlenül kényelmetlen lábbelije mint ez a gyönyörűség itt a képen.
Hányan járunk ugyanabban a "CIPŐBEN". ? ! . ? !
Pasit szeretnénk, egy megértő Társat, és a megtaláláshoz kényelmetlen helyzetekbe sodorjuk vagy sodortatjuk magunkat és ezek mellé még kényelmetlen de gyönyörű lábbelikben nyomorgatjuk munkában elfáradt testünk. Társunk nem lehet más csak a cipőnk ?!
Térjünk vissza életem első és minden bizonnyal legmeghatározóbb kapcsolatára, amely teljes 3 hétig tartott! :) Szóval .... Dani jófiú volt, túl jó. Ő az a típus akiben egészen biztos vagy az első találkozást követően Ő, igen Ő lesz majd egyszer a férjem, és a gyermekeim apja (3 különböző apától született gyermekemé :P ) és Ő lesz a biztos támasz, DE most MÉG nem Ő kell.
Az első tiniszerelem, magával ragad, és mindig mosolyogva gondolsz vissza rá, mikor nem tudtátok mit szabad, hogy csinálják a nagyok, most akkor a szájra puszi már csók?! (Most szeretném felhívni az Olvasó közönség figyelmét, hogy itt a blogon aztán nem lesz szaftos részlet megörökítve, ha érdekel, kérdezed meg szóban - úgyis elmondom! :P )
Dani rendes fiú volt, nagyon is. Soha nem fogom elfelejteni mikor virágot hozott nekem, én pedig szakítottam vele, görkorizás közben 2 perc alatt. Akkor épp a leggyorsabb lábbelimet választottam, a kedvenc lila és nagyon menő görkorcsolyám. Szegény mire felfogta, hogy szakítottam vele, már 7 mérföldre jártam a szomszédos királylánnyal gurulva tova. Bizony, sosem voltam egy érzelgős, szakítós fajta.
Most visszagondolva, szegény Dani pedig nem tett semmit amivel megérdemelte volna. Azóta a szerelem barátsággá szelídült és nagyon örülök, hogy humánusan bántam és váltam el vele. :)
Viszont az volt a legnagyobb baj. hogy nem tett semmit, értsd: nem tett semmit! Ez lett a veszte. Tudom én, hogy ebben a világban már nem teremnek olyan Lovagok, akik világokat átszelve, pej lovon megkeresnék, és kiszabadítanák a szeretett Királylányt, és forró csókot lehelve a királylány ajkára a giccsesen narancssárga naplementébe lovagolnának és boldogan éltek amíg -ot játszanának... Nem, Hölgyeim, most már nincs az az opció a levegőben, hogyha leesel a lépcsőn, a földet érés előtt elkap Superman, nem - nem keményen koppansz. Ezt a helyzetet is meg kell oldanod Kislány és ehhez kell a kényelmetlen cipő, hogy elvonja a tekintetet a koppanásról.
A sok csalódás és félresikerült randi után, az orvosnak receptre kéne felírnia az új cipőket! Igen Hölgyeim, kérjük a cipőket receptre! Mert ahogy a hajunk a pakolást, úgy mi is ezt MEGÉRDEMELJÜK!
Olyan nehéz helyt állni, és keresni az Optimális Férfit (mert tökéletest ne is várjatok, aki ilyen annak már felesége van , vagy férje! :P ) aki közel konvergál a normális zónához, és még lehet belőle gyémántot faragni, vagy grafitot! :D :D :D
Danival való szakítás után felvettem a nyúlcipőt bevallom, mert megijesztett, hogy ragaszkodott, és cuki volt, de nem csibész aki csókot lop, nem ..... a félre fésült hajú, kicsit suta de borzasztóan figyelmes fajta, akit egy életre megjegyzel mint D vagy E vagy F terv. Szóval a csoki után, maradt a cipő vétel.... és azóta lassan de biztosan átléptem a 100-as határt.
Igen, mert ha rossz kedvem van, KELL EGY CIPŐ , ha jó kedvem van KELL EGY CIPŐ és ha rossz volt a randi KELL EGY CIPŐ és szakítás után NAGYON KELL EGY CIPŐ! És így gyűlik, és gyűlik a lábbelik száma, és az én lelkemet nyugtatja a tudat, hogy ha a lábam fáj, akkor addig a lelkem nem, mert Hölgyeim XXI. századunk, szebbnél szebb cipőket és puhányabbnál puhányabb pasikkal van megáldva.
xoxo Sophiecica :))
